Csoportos DOMUS kutatási programjainkban minden évben egy meghatározó jellegű székelyföldi társadalmi jelenség/folyamat elemzésére vállalkozunk. Most zajló kutatásunk témája: egy székelyföldi tájegység (a Csíki-medence) keretében vizsgáljuk rurális elitek körében a tájegység identitáshoz való tartozás/kapcsolódás mintázatait, társadalmi szerepét. A vizsgált térségben a földrajzi, társadalomtörténeti, mentális-szimbolikus tényezők által meghatározott működési modell az 1989 utáni három évtized során több szinten is rehabilitálódott, a korábbi állapothoz képest új működési szintekkel bővült (tájegység léptékű média, politikai szerkezet, művelődési intézmények, arculatépítés).
A tájegység identitásokat a térséggel foglalkozó fejlesztéspolitikai szakértők inkább korlátnak, az együttműködést akadályozó tényezőnek tekintik, nem pedig olyan térségi adottságnak amely jelentős társadalmi energiát képvisel. A tájegység identitások értékei a fejlesztési gyakorlatban eddig kihasználatlanok maradtak. A téma aktualitását jelzi az európai új vidékfejlesztési paradigma is, amely szerint a tájegységek és a területi identitás szerkezetek jelentős mértékű, hasznosítható endogén potencialitást hordoznak . A kutatócsoport tagjai: Biró A. Zoltán, Sáros-Blága Ágnes, Sarány Orsolya, Vaszi Emőke, Bagoly Anabella.
