Rurális iskolák – válaszút előtt?

Szélesebb körben egyre több olyan szakmai megközelítéssel találkozhatunk, amelyek a rurális iskolák oktatási-társadalmi szerepének újrapozícionálására irányulnak, hangsúlyozva, hogy egy ilyen fordulat nem csupán kényszerűség, hanem – a vidéki térségek és települések fölértékelődési folyamatához kapcsolódva – helyi fejlesztési modell, versenyképességi tényező is lehet.  Van-e esély ilyen újragondolásra a székelyföldi térségben? Melyek lehetnek a hasznos kiindulópontok? Milyen az újrapozícionálás térségi feltételrendszere? Intézeti kutatásaink eredményeit Biró A. Zoltán és Sárosi-Blága Ágnes tanulmánya foglalja össze a Pro Scientia Ruralis nemrég megjelent lapszámában. http://psr.pahru.ro/images/psr/2018III-IV/PRS-18-3-4_-_105-144.pdf
Szakmai programunk kiindulópontja az volt, hogy székelyföldi térség oktatási hálózatának egyik legfontosabb kérdése (bár ez a téma a társadalmi nyilvánosságban háttérbe szorul) a falusi környezetben működő helyzetének alakulása. A kedvezőtlen tényezők és folyamatok többfélék, közismertek: csökkenő tanulólétszám, az épület állomány és a didaktikai felszereltség állapota, ingázó vagy gyakran váltakozó oktatók, városi iskolákhoz való fordulás a családok körében, társadalmi-szakmai fenntartások az oktatás minőségével kapcsolatban és mások. A falusi iskolák csoportját – térségenként és településenként eltérő mértékben – lassú, de fokozatos intézményi szerepvesztés, humán erőforrás leépülés és presztízscsökkenés jellemzi, ez a folyamat kedvezőtlenül befolyásolja a települések külső és belső megítélését, a településfejlesztés esélyeit. Tanulmányunk az első olyan térségi szakmai megközelítés, amely kísérletet tesz – kis és közepes falusi településeken működő iskolák esetében – az újrapozícionálás térségi alkalmazhatóságát meghatározó társadalmi-intézményi feltételek vizsgálatára.