A magyar néprajztudomány és kulturális antropológia az ezredfordulón

2018. február 21-22-én került sor Budapesten “A magyar néprajztudomány és a kulturális antropológia az ezredfordulón” c. konferenciára. A rendezvény folytatása a múlt év májusában "A magyar néprajztudomány és kulturális antropológia​ az 1990 előtti évtizedekben" elnevezésű konferenciának. Mindkét rendezvény az Interco-ssh európai projekthez kapcsolódik, melynek célja, hogy áttekintse a különböző tudományterületeknek a rendszerváltást megelőző helyzetét, illetve az azt követő két évtized történetét az illető diszciplínák vonatkozásában. A projekt magyar részének irányítói és szervezői Karády Viktor és Nagy Péter Tibor, a rendezvényeknek helyet adó intézmény a Wesley János Lelkészképző Főiskola.
A KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja részéről Bodó JuliannaA csíkszeredai KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának kutatási prioritásai az 1985-2000 közti időszakban” című előadással vett részt a konferencián. Az előadás a KAM intézményesülési folyamatának felvázolásával foglalkozott egyrészt a magyarországi szakmai kapcsolatok vonatkozásában, másrészt a legfontosabb kutatási témák, eredmények mentén. (Ezt megelőzően az első konferencián  tartott előadás témája “A csíkszeredai KAM szakmai-kutatói tevékenységének  alakulása  a magyarországi szakmai kapcsolatok kontextusában az 1980-as években”  volt.) 
A rendezvénysorozat keretén belül elhangzott előadások többféleképpen közelítették meg a kérdést, a szervezők tudatosan is törekedtek a problematizáció sokféleségére. Egyéni szakmai életutak, illetve azon belüli “antropológiai fordulatok”, kiemelt kutatási területek és az intézményesülés voltak azok a legfontosabb megközelítési lehetőségek, amely által kirajzolódott a nyolcvanas évektől napjainkig terjedő időszak abban a tekintetben, hogy a magyar kulturális antropológia milyen viszonyban áll más tudományágakkal – jelesen a néprajzzal – , milyen előzményei vannak az antropológiai szemlélet és kutatási módszer elterjedésének, kik voltak ezen folyamat kiemelkedő tudós személyiségei, milyen munkák, művek, tudományszervező törekvések egyengették ezt az utat. Melyek voltak azok a legfontosabb intézményesülési törekvések (egyetemi tanszékek, kutatóbázisok, folyóiratok), amelyek által a kulturális antropológia megpróbálta kijelölni saját határait a magyar tudományos mezőben.
A februári tanácskozás igen sok tanulsággal járt. Ezekből a legfontosabbak: 1. Érdemes lenne minél szisztematikusabban felvázolni a magyar kulturális antropológia történetének, alakulásának, intézményesülési törekvéseinek útját. 2. Ezen út felvázolásához óhatatlanul szükség van minden olyan szereplő bevonására, aki hatást gyakorolt a folyamatra. 3. Fontos feladat az egyéni szakmai utak számbavétele, egyéni feltárása, mert ezek összesítéséből nyerhetünk rálátást a különböző hatások mértékére, erejére, és arra, hogy ezek miképp állnak össze egy, az egész diszciplína mai helyzetét meghatározó képpé. 4. Az intézményesülési kísérletek egyenkénti, aprólékos számbavétele: egyetemi tanszékek, kutatóintézetek, társaságok, kiadványok, folyóiratok. 5. A kutatási prioritások, eredmények számbavétele és kölcsönös megismertetése.
A konferencia előadásaiból, vitáiból – akárcsak a múlt évi tanácskozás anyagaiból – videobook készül. A konferencia végén megfogalmazódott az igény a folytatásra. Mivel a fent jelzett továbbgondolási szempontok mindegyikét a szervezők is fontosnak ítélték meg, maguk is a folytatás mellett foglaltak állást.